ma fél 8kor keltünk, mellém volt bújva, ugy imádok ugy ébredni, kis manó, érezni az illatát. hallgatni ahogy szuszog.
reggeliztünk, gyorsan főztünk, közbe itt volt egyik barátnőm, csináltam finom bolognait penne tésztával és tepsibe megsütöttem leöntöttem tejföllel sajttal.
aztán voltunk séátlni, boltba, aludt is fél 12től fél 1 ig így a babakocsiba, utána ebéd, és játék 3ig, aztán alvás, fél 5kor ébredtünk, én is elaludtam, de jól esett, uzsonnáztunk, azóta játszunk,
Martin ma felmászott az ágyunkra újra, de nem ott ahol van a fa és arra áll rá, hanem elől, felmászott, ügyes jól rájön mindnere, ,és egyre ügyesebben , többet megy egyedül, mindenhol,van még h mászik, . örülök neki, remélem fog is még, imádom ahogy csattog a tenyere meg a térde,
kis huncut, kukucskál, énekel, táncol, dumál, mutogat, minden érdekli, és ahogy tud mókázni, arcokat vágni, hát megtudnám zabálni,
ma 1 éve voltam kiírva, de nem történt semmi akkor
, és ma egy éve csütörtökön ugye már 27volt, és pénteken kellett befeküdnöm, itt búsultam hátha megindul reggelig a nagy fiam, nem akartam befeküdni több napra, sírtam, pakolásztam,bíztam benne hogy éjjel lesz valami, de semmi sem történt, aludtam jót és reggel az óra keltett,.
11.27.
1 éve ilyenkor már a kórházba voltam, biztos ami biztos befeküdtem, nem kellett így hétvégén berohangálni , meg jó helyen voltam,
de persze szomorúan indultunk el , nem akartam bemenni, de tudtuk így lesz jó, aztán bent egész jó volt, és nem bántam meg, kellemesen csalódtam a váci khban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése